Titkos ablak, titkos kert

Nagyobb csapás nem érhet egy írót, mintha plágiummal vádolják.
Morton Raineynek amúgy is elég baja van. Nemrég vált el, az utóbbi időben nem megy neki az írás, most meg délutáni szunyókálásából azzal veri fel egy őrült pasas, hogy ellopta a sztoriját.
Beleolvasván a kéziratba, Mortnak el kell ismernie: valóban, a szöveg szinte szóról szóra egyezik azzal, amely meghozta számára a hírnevet és a sikert. De hát egy kiadott mű útja nyomon követhető, a megjelenés évéből kiderül, melyik írás keletkezett előbb. Igen ám, de minden erre utaló bizonyíték eltűnik... és ezzel kezdetét veszi a rémálom...
Történt valami a múltban, olyasmit tett, amit a tudata legmélyére süllyesztett, mert nem volt bátorsága szembenézni vele? És most itt ez az ember, aki emlékezteti a bűnére? Mort végül már semmiben sem biztos, legfőképpen abban, melyikük az őrült...
Az sem kevésbé hátborzongató, ha repülőgépen utazva egyszer csak elfogja a balsejtelem az embert, hogy mindjárt valami borzalom történik: nem egyszerű légi katasztrófa, hanem valamilyen természetfeletti dolog. Mondjuk, a repülőgép legénységestül-utasostul beleszáguld egy időhasadékba, és hirtelen egy másik világban találják magukat. Leszállnak egy látszólag normális repülőtéren, ám mégis minden kicsit más, mert ez bizony a múlt, minden pusztulásra vár, arra, hogy jöjjenek a létezést felzabáló szörnyetegek. Menekülni kellene, de a múlt fogságából, úgy tűnik, nincs hova menekülni...
STEPHEN KING két kisregénye a lélek és a fantázia éjsötét birodalmában játszódik, 1 és 2 perccel éjfél után. Hogy mi történik éjfél után 3 és 4 perccel, azt A NAPKUTYA című kötetből megtudhatja, Kedves Olvasó.